Jásd község története


 

   
   Jásd község közigazgatási területéhez tartozó mintegy 5 Km hosszú Gaja - völgy természeti szépségei és kedvező geológiai, éghajlati, vízrajzi viszonyainak köszönhetően a legősibb időktől folyamatoson lakott terület volt. A  település környéke már  Kre. 2800-2500 táján is lakóhelyéül szolgált az újkőkori (neolit) Lengyeli kultúra népének. A Tési Malom - dülőben, Szilvár - malom  és a Rubányi - dülő környékén előkerült edénytöredékek  és  fémsalak bizonyítja,  hogy a bronzkorban és a kelta korban is lakott terület volt.
Kr.u. 1-4.században  a település határában több római villagazdaság (villa rustica és villa urbina) működött. A Tési Malom - dülőben  még ma is megfigyelhető alapfal nyomok, és a régészeti leletek egyértelműen igazolják a rómaik helyi jelenlétét.

A 10. század elején a honfoglaló magyar népesség telepedett le ezen a vidéken. A Tési Malom-dülő,  Tatárhegy, Újkenderföldek és a Rubányi - dülő  területén alakult ki  a  kora Árpád-kori  település.
1993-ban került elő e település temetőjének néhány sírja, melyeknek szegényes melléklete arról árulkodik, hogy egy átlagos 80-120 főt számláló köznépi falu  alakult ki ezen a  területen.

Az itt található Márkusvár (Mária Terézia sánc, avar sánc ) félkör alakú  építményei ma is megfigyelhetők. A kora Árpád-kori földvár maradványainak az első részletes leírását, alaprajzát és metszeteit közlő Faller Jenő úgy véli, hogy  a  földvár északi meredek partját a Gaja mosta el.


Jásd okleveles említése 1164-ben a Szt. György bencés apátság alapításával veszi kezdetét. A létezéséről kőfaragványai tanúskodnak, (Tihanyi, Veszprémi múzeumban és a helyi Plébánatemplomban láthatóak). A középkorban jelentős településsé fejlődött, ezt bizonyítja az 1528-ban készült Magyarország első térképe (Lázár mester és Jakob Ziegler alkotása), amelyen Iayst néven ábrázolják.
A kolostor és a templom a török korban elpusztult, a falu lakossága elmenekült.
A falu és az apátság birtokai 1650-ben a Zichy család kezébe kerültek. A Zichyek a 18.század közepén (1757) a falut újra telepítették

  1779-ben a falunak már fából készült iskolája és temploma volt. 1787-1792 között épült fel a mai kőtemploma. A jásdi szentkútról 1814. évi leírásban olvashatunk először, mai kápolnája 1825-37 között készült barokk-rokokó stílusban.
1862. július 31.-én a falu leégett. A templomot 1865-66-ban bővítve építették újjá. A paplak 1891-ben nyerte el mai formáját.
1858-ig a falu a Zichy család birtoka, ezt követően több tulajdonosa is volt, végül 1903-ban 67 Jásdi parasztgazda közösen vette meg a nemesi birtokot.
 








.